2016. április 11., hétfő

Hogyan mondjam el?

Azt mondják jó a beszélőkém, szeretek beszélni. Sokszor leszek inkább bazári majom, csak hogy jobb kedvre derítsek valakit. De mostanában úgy érzem, hogy nem tudom átadni azt, amit igazán szeretnék. Sokszor csak ülök, magamba fordulva és nem találom a szavakat. Kavarognak a gondolatok, belül mondom, ordítok és csak üveges tekintettel bámulok magam el. 
Szeretem, ha minden rendben van körülöttem, ha egyensúlyban vagyok, sőt még azt is ha kiszámítható az életem. Azt hiszem akkor tudom irányítani a dolgokat a legjobban, ha a kezemben van a gyeplő. Ha már egy kicsit is nem látom előre a dolgokat, a következményeket, megrémülök. Ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elterveztem megnémulok. Sokszor kellett már talpra állnom, sokszor sikerült is talpra állnom és visszagondolva mindig kedvezően alakultak a dolgok. Ezért, most leírom ("elmondom") azokat a dolgokat, amiket a borús időben soha nem szabad elfelejteni, hogy mindig emlékezzek, vissza tudjam olvasni, és ha már egy olvasómnak tudok segíteni, aki ugyanilyen viharba került, akkor azt hiszem, már félúton vagyok a part felé. (Azt hiszem megártott a Black sails) 
  • Ne felejtsd el honnan jöttél!
  • Ne felejtsd el, eddig mi mindent értél el! 
  • Adj hálát azért, amid van és ne azt sirasd amid nincs!
  • Tegyél az álmaidért! 
  • Csak az lesz a tied, amit te érsz el, amiért megdolgozol!
  • Higgy a célodban, akard tiszta szívből! 
  • Soha ne hagyjon el a remény!
Szeretek beszélni, szeretek írni, szeretném elérni a célom, nem adom fel!
TE se tedd!