Az
elmúlt pár hónapban olyan dolgok történnek körülöttem, amit sajnos nem tudok
befolyásolni. Ami számomra a legrosszabb, hogy megakadályozni vagy beleszólni
sem. Hisz mindenkinek saját döntése és akarata van. Legfeljebb tanácsokat tudok
adni, ha kikérik a véleményem. Sőt nem is tanácsot adok, inkább az én
meglátásomat mondom el az adott helyzetben. Néha ki kell mondani az igazat, még
ha az fáj is a másiknak, lehet, hogy épp ezzel nyitod fel a szemét. De arra is
volt már példa, hogy veszekedés lett belőle.
Ezért
váltottam taktikát, és hiszek benne, ha sokat hallod és mondod a pozitív gondolatokat,
akkor előbb utóbb elhiszed, hogy minden jól alakul és bármire képes vagy.
Elkezdesz hinni magadban, mert szerintem ez a legfontosabb.
Miért
van az, hogy fáj és rosszul esik, ha valaminek vége van?
Például hétfőn írtam,
hogy mennyire sajnáltam, hogy olyan hamar elolvastam a könyvet, és még napokig
foglalkoztatott a szereplők további sorsa. Ilyenkor marad a fantáziám vagy
bízok benne, hogy az írónő folytatja a történetet… majd egyszer. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy egy ilyen kis dolog, ilyen rövid idő alatt is mennyire a szívünkhöz tud nőni, hát még egy
olyan, ami évekig, évtizedekig veled volt.
Tehát
az elválás szívás, főleg, ha Te nem is akarod, és mégis muszáj. Ilyenkor csak
annyit tehetsz, hogy türelmes vagy. Türelmes vagy, legfőképp önmagadhoz. Az
elengedéshez idő kell, de megkönnyítheted a dolgod, ha próbálod a jó oldalát
felfogni. Hisz mindennek van jó oldala, csak lehet, hogy annyira borús a kép előtted,
hogy nehéz észrevenni. Rengeteg új lehetőség adódik az új helyzetből.
Igen,
tudom, hogy könnyebb siratni a múltat, és utólag mindig okos az ember… blabla.
De miért sírsz? Magadat siratod? Ne tedd! Építkezz! Írj listát! Készíts tervet!
Hozd
ki a helyzetből és magadból is a legjobbat, mert erős vagy! Erősebb, mint
gondolnád! Ezt soha ne felejtsd el!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése