Érdekes dolog jutott eszembe a minap. Egy lélekbúvárkodós előadás plakátját láttam meg a buszból munkába menet. Beérve az irodában beszélgettünk róla és kérdezték, hogy megyek-e.
Megyek-e? visszhangzott a kérdés. Nem, mert ..... igazából miért is nem? Lelövöm a poént, nem mentem.
De azért elgondolkodtatott a dolog. Nem megyek, mer nincs időm. (?) Hisz jól tudjuk, mindenkinek arra van, amire szakít. Nem megyek mert, drága a jegy és inkább veszek belőle valamit magamnak. (?) És itt a legnagyobb kérdés! Sokkal szívesebben áldozok a "testi" fejlődésre, mint a lelkire? Eszembe sem jut a lelkemet fejleszteni? Mi is pontosan a lelki fejlődés?
Ha pofonokat kapsz az élettől az tutira edzi a lelket, és ha tanulsz is belőle akkor már fejlődik is. Ha csalódsz valakiben és megbocsátasz, vagy épp magadnak meg tudsz bocsátani az is lelki fejlődés. (?)
Hol a határa a "testi" és lelki fejlődésnek? Annyi impulzus ér minket a környezetünkből, médiából, internetről. Minden és mindenki azt sugallja, hogy vásárolj, vásárolj, vásárolj..... szedj gyógyszert mindenre. Ha átlépsz ezen, tudatosan élsz és vásárolsz, már az is lelki fejlődés! Elmégy a moziba vagy színházba, mert azt az előadást már mindenki látta, és rajtad van a kényszer, hogy neked is muszáj megnézni, különben nem is leszel "trendi", akkor az mennyire fejleszti a lelket?
Nem vagyok pszichológus, és halvány elképzelésem sincs ezeknek a kérdéseknek a magyarázatairól vagy miértjeiről. Csak végigfutott az agyamon a buszon ülve hazamenet.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése