Szeretem az nyakláncokat, szeretem a fülbevalókat, szeretem a karkötőket, szeretem az ékszertartókat, szóval szeretek mindent, amit magamra aggathatok és amikre pihenésként aggathatok. Gyakran törnek rám olyan hullámok, hogy átválogatom az ékszereimet. Kiszedem azokat, amiket nem nagyon hordok, ha van olyan, ami javításra szorul, azt megbütykölöm, átnézem a régieket, hogy van-e olyan köztük, amiket újra szívesen hordanék. Néha olyan, mintha kincseket találnék, és értetlenül nézegetem, hogy is felejtkezhettem meg róla. Ez olyasmi érzés, mint mikor átpakolok egy másik táskába és az egyik rekeszbe találok egy kis pénzt. Ugye, mintha ajándék lenne!?
Majdnem minden rendszerezés alkalmával új tárolót, új helyet keresek nekik. Van amit már kinőtt a gyűjtemény, vagy látok valami ötletes megoldást és ki kell próbálnom. Már régebben készítettem egy klasszikus darabot, amihez sokszor vissza-vissza térek. Praktikus, mert kiakaszthatom a falra, vagy el is dughatom a szekrénybe, vagy ha megunom, mert éppen kitaláltam egy új tárolási taktikát, akkor még mindig funkcionálhat az eredeti hivatásaként.
Egy masszív fa vállfát decoupage technikával kidíszítettem. Csak a két szárát, az átkötő (nadrágtartó) részt meghagytam eredetibe. Nagyon szeretem ezt a technikát, mert annyi mindent lehet vele átváltoztatni, nagyon tartósan, teszem hozzá, és annyi féle stílusban, amennyit csak el bírunk képzelni. Vagy amennyit el sem bírunk képzelni, mert a hobby boltok polcain olyan sokféle mintájú szalvéta található, hogy ha még pontos elképzeléssel és célirányosan megyek, akkor is legalább 10 percbe telik, mire kiválasztom a tökéletest.
Szóval bátran szemezgessetek, és próbáljátok ki ezt a technikát. A vállfa nadrágtartójára egy anyag darabot is varrtam (de egy sál is tökéletes), amire bele lehet akasztani a fülbevalókat. Az aksztójára pedig lehet a karkötőket bújtatni, így máris van helye mindennek.
Ti hogy tároljátok az ékszereitek?
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése