Mitől függ?

A hétvégén nagy elhatározásra jutottam. Archiváltam a személyes Facebook fiókom. Az utóbbi időben egyre többször éreztem amikor beléptem, hogy igazából nem is érdekel, nem vagyok kíváncsi az emberek képmutatására. Néha még fel is bosszantanak azok a "bölcsességek" amiket a "bölcsek" osztanak meg. Van egy új keletű mondás, hogy amit nem posztolsz, az meg sem történt. Ebben a szellemben már egy jó pár éve nem is posztoltam semmit, csak az ismerősöket köszöntöm fel. Ennek is van értelem? Ha valakivel heti kapcsolatban vagyunk, akkor nem Facebookon köszöntöm fel, akivel pedig egy évben csak egy "Isten éltessen!" és egy "Köszönöm" erejéig beszélek, annak van értelme? Oké, lehet, hogy ez egy kicsit depisnek vagy magamnak valónak hangzik, de gondoljatok bele! 

Aztán olvastam egy nagyon jó cikket, ami arról szól, hogy miért boldogtalanok a fiatalok - ha kíváncsiak vagytok rá ITT olvashatjátok - ez megérlelte bennem a már rég óta ott szunnyadó döntést. Ezt már milliószor hallottuk, milliószor olvastuk, de mégsem értjük. Csak sodródunk az árral, megy a birka effektus, és boldog-boldogtalan osztja meg az "élményeit", hogy hol járt, hol és mit csinált, mit evett. Kifelé mutatja, hogy milyen jól él, mennyi barátja van, folyton bulizik és menő helyeken van, közben pedig lehet, hogy munkanélküli, vagy a keservesen megkeresett pénzét ilyenekre költi, csak hogy megfeleljen a mai normának, az elvárásoknak és beilleszkedjen a társaságba. Megéri? Ide jutottunk, hogy ezek a társadalmi elvárások? Ez a mérce a közösség befogadásánál, hogy hetente hány Starbuks-os kávézást posztoltál ki? Hol vannak az igazi értékek? Hogy éljük meg a pillanatot, ha egy kis monitoron keresztül nézzük? 

Mitől függ a boldogságunk? Mikor vagyunk boldogok egyáltalán? Ha megkaptunk 500 like-ot a képünkre, de ha csak 499-et akkor befeszülve várjuk azt az egyet és elégedetten nyugtázzuk, hogy mostmár örülhetünk?!

Valahol ez nagyon nincs rendeben? Végig kellene gondolnunk, hogy hova tartunk és mit szeretnénk elérni önmagunkért és nem az 500 like-ért.

u.i.: Azért a cikk minden szavát se higgyétek el! :)